Nem lett jobb, viszont szarabb. Igazi nyüff. Valójában csodáltam, h a mérleg most is minusz hármon állt reggel...azt hittem kínomban feljebb megy...megint amortizálós szakasz van. Nem tudom meddig tart. Ugyanazzal az értelmetlenség érzéssel keltem reggel, ami tegnap este ellepett. Nem látom a célok értelmét. Innentől kezdve nincs motiváció a megvalósításukra. Nem feltétlenül csak a fogyásra gondolok. Sokkal összetettebb az értelmetlenség érzés. Vehetem a coaching vonalat. Vehetem ezeket az értelmetlenül haladó mindennapokat.
Mi ad értelmet a mindennapoknak? hogy lesz valami értelmes? Ha bármelyik pillanatban megszakadhat? Hogy lehet terveket gyártani előre? Hogy lehet hinni a tervek megvalósulásában? Hm.
Mi legyen akkor a cél? Talán... az adott napi jó érzés? Az adott napból kihozni valami olyat, amit - ha úgy alakul, h lesz az embernek rá ideje, és lehetősége akkor közelít valami felé? És ez a valami mennyire kell, h megfogható legyen? Mennyire kell meghatározni a célokat? Érdekes ez, mert alapvetően meghatározzuk. Jó. Jó, akkor ha ebben az ember tud és akar hinni. De mi van ha elbizonytalanodik? Mi van, ha úgy jár, mint most én, h a hiányzó hit megfékezi a motivációt?
Megpróbálok előrébb jutni.
Csak az adott napra célt fogalmazni, találni és a reggel megfogalmazott napi cél felé haladni.
- ma nem amortizálom a lefogyok projektet.
- ma nem fogom ventilálni a nyüfföt, hanem szeretném előrébbvivően megoldani
- ma megnézem, miért ír rám újra és újra azzal az állásajánlattal kapcsolatban az a vki
- ma próbálok nyitott lenni, és nem korlátozom le a beszélgetéseket
- ma nem vonódok be érzelmileg az objektumon belüli munkakörömből adódó szituációkba
Reggeli: két mini puszedli, tejes kávé
Tízórai: 4 csirkés fornetti, tejes kávé
Ebéd: csirkecomb baconbe tekerve, rízs
Uzsi: 1 rudi, tejes kávé, 4 mandarin
Vacsi: 5 abonett (sajtkrém, sajt, 10dkg felvágott, paradicsom), 1 mini puszedli
Lépés tipp: kb 15000
Hát ez egy katasztrofálisan fárasztó nap volt. Délben azt éreztem, h felállok és otthagyok mindent. Meglátjuk hová vezet ez az állapot. De hogy nem vagyok ott a helyemen az teljesen biztos.
Hogy mit sikerült megvalósítani a reggeli célokból...nem lett durva amortizáció. Nem érzem, h ventiláltam, beszéltem, gondolkodtam, kiakadtam, írtam.
Ráírtam a kontaktra. A nyitottság viszont teljesen hiányzott. Az érzelmi bevonódás...hát szószó. Volt nihil is, és harag is, és menekülhetnék is, de a nap második felére már sikerült leszarni.